2018. január 18., csütörtök

Fekete Judit: Az ​őrület határán


Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…
A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

Már a megjelenés óta szemezek Fekete Judit művével, a Prológus legutóbbi tematikus hete pedig jó ürügyet adott arra, hogy bele is vágjak. Zsebi nagyon ajánlgatta nekem ezt a könyvet. Úgy jellemezte, hogy gyorsan forgatható, humoros és közben mégis kész tények elé állít. Igaza lett. Pont erre a történetre volt most szükségem.


Nincs cécó, ugyanis főhősnőnket már a történet elején elbocsátják. Egészen addig aranyéletet élt, a vállalatnál jó pozíciót töltött be, keményen dolgozott, jól keresett, körülvették az emberek. Ám rádöbben arra, az álláskeresés világa nem is olyan egyszerű. Pedig nem kér sokat: a szakmájában elhelyezkedni. Nem eladó, nem pék, nem takarítónő, hanem marketinges szeretne továbbra is maradni.

Rengeteg és még annál is több emberi kérdést tár elénk az írónő. Mindezt cseppet sem nyomasztóan, vagy olyan erőltetetten, mint amikor anyukánk gyerekként az orvosságot akarta letuszkolni a torkunkon. Adott egy naplószerű felépítés, és egy végtelenül jóravaló nő, akit hihetetlen humorral és életfelfogással áldott meg a sors. Ő vezet végig minket a mindennapjain és tapasztalatain egy rendkívül könnyed stílusban.

Ám a sorok között csak-csak megbújik a szomorúság és az igazság. Hová lesznek a barátok, ha már nem egy menő cégnél dolgozol? Hová megy el a pénz, ha nem a munkanélküliek megsegítésére? Megéri feláldozni az életedet a munkahely és a túlóra oltárán? Milyen diszkrimináció érhet minket az álláskeresés során? A munkáltatók milyen álszövegekkel próbálják horogra akasztani a jelentkezőket? Milyen helyzete van az embernek a 21. században, ha szeretné megőrizni a méltóságát és ragaszkodni az elveihez? Az előbb leírt kérdések csak kis részét képezik a sok hasonló témának, amik igazán komoly töprengésre adnak okot.

Imádtam Lilit, mint főszereplőt. Szeretnék olyan határozott, eszes és jó kiállású lenni, mint ő. Ha a helyében lettem volna, kétségbeesésemben biztosan elfogadom az első állást, ami az utamba kerül, legyen az egy irodai ügyintézői, vagy sofőri munka egy temetkezési vállalkozónál. Mondjuk, nekem tartalékaim se lettek volna, hogy hónapokat töltsek munkanélküliként.

Schulz fantasztikus barátnő, minden embernek hozzá hasonlót kívánok. Szintén erőteljes személyiség, aki nem fél kimondani a véleményét. Támogató a végletekig és nagyon emberi. Örültem, hogy a mellékszereplők nem feltétlenül fogadták pozitívan Lili állandó önsajnálatát, viszont a nehéz helyzetekben megmutatkozott, hogy ki az igaz ember.


A humor az valami zseniálisan épült bele a történetbe. Nem volt erőltetett, a komoly kérdéseket viszont nem is bagatellizálta el. Kicsit visszaidézte azt a hangulatot, mint amikor kiskoromban néztem a Bridget Jones filmeket. A végtelen szerencsétlenkedést csak tetőzi néhol a való élet –bármilyen oldalról szemlélve.

Bátran ajánlom mindenkinek. Legyél álláskereső, netán valaki, aki fél kísérletezni és új munkahelyet kipróbálni, vagy ha szimplán egy kis pörgős kikapcsolódásra vágysz, akkor Kálmán Lili a te embered. Azt sajnálom, hogy hamar vége lett, de tudom, hogy így kerek egész.

 A könyvet nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképzőnek!

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése