2017. október 27., péntek

Jennifer A. Nielsen: The ​Runaway King – A szökött király (Hatalom-trilógia #2)


A ​királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl? 
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire? 
Visszatérhet-e valaha? 
Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát? 
A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel. 
Kövesd a hős királyt!

A hamis herceg kicsit átvert. Lehet, hogy csak én tettem nagyon magasra a mércét, de sem a fordulatok, sem a főszereplő alapszemélyisége nem nyerte el a tetszésemet annyira, hogy kedvencet avathassak. Annak ellenére, hogy a regény valóban olvastatja magát és nagyon is eszes elgondolásokkal van tele, valami folyton megakadályoz abban, hogy maradéktalanul élvezzem a sorozatot. Pedig annyira szeretném imádni! Ugyanis A szökött királlyal sem jártam másképpen, mint a kezdő kötettel.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz A hamis hercegre nézve!

Az első rész végén azt hihetnénk, hogy minden és mindenki a helyére került, a problémákat meg majd megoldja a tündér keresztanya. Szerencsére nem ez történt. Jaron visszakerült az őt megillető trónra, de úgy tűnik, hogy a helytartóiban legalább annyira nem bízhat meg, mint jegyesében. A belső viszályok mellett a kalózok és Avenia is fenyegetést jelent a happy endre nézve. Mit lehet tenni?

Először is nézzük a pozitívumokat. A történet tényleg egyedi és izgalmas, nagyon olvastatja magát, no meg kalózok vannak benne, amit képtelenség nem imádni. Tetszik, hogy az írónő nem hagyja az olvasót elpunnyadni és itt nemcsak arra gondolok, hogy pörögnek az események, hanem a figyelemre is. Hiszen a fordulatok megfejtéséhez az elengedhetetlen. Jaron személye hatalmas erőssége a sorozatnak. Szeretem benne, hogy rettentő eszes, bátor és eltökélt. Képtelenség őt eltéríteni a kitűzött céljától és mindig pár lépéssel a többi karakter előtt jár. Nagyon jól belelát az emberi logika rejtelmeibe, ki tudja kalkulálni, hogy természetük alapján a szereplők hogyan fognak reagálni. Az ebből adódó játszadozásait pedig külön élvezet volt végigkövetni.


Ugyanakkor Jaron alaptermészetével valahogy mégsem tudtam megbarátkozni. Az ő fejébe, érzéseibe nem láttam bele, ami pedig számomra elengedhetetlen ahhoz, hogy megkedveljem őt. Egyszerűen képtelen voltam kapcsolódni hozzá, önmagában ő, mint karakter, semmilyen érzést nem váltott ki belőlem. Az észjárásáért tisztelem, de ennyi, teljesen közömbös maradt. A jó szó lehet, hogy inkább a hiteltelen. Értem én, hogy a middle grade/YA könyvek egyik sajátossága, hogy a fiatal főhős(ök) váltj(ák)a meg a világot, a felnőttek éppen ezért kevésbé tűnhetnek eszesnek, de én nem vettem be, hogy mindenkit ennyire könnyen át lehetett ejteni vagy kijátszani. Pláne, ha belegondolok abba, hogy Jaron hány éves. Tény, hogy konkrétan az utca nevelte és eléggé talpraesettnek kellett lennie ahhoz, hogy túléljen, de ennyi idő alatt képtelenség kiismerni ennyiféle emberi alaptermészetet. Legalábbis egy átlagember számára.

Kicsit spoileresen

Kicsit Jaronhoz kapcsolódik az is, hogy nekem megölte a fordulatokat. Tudtam, hogy úgyis előrukkol valamivel, hogy végig taktikázik, hogy nem vág bele semmiféle hülyeségbe anélkül, hogy lenne valamilyen jól átgondolt elképzelése arról, hogy mi fog történni és arra hogyan készüljön fel. Egyszerűen tudtam, hogy az éles helyzetből úgyis kivágja magát. Innentől kezdve pedig annyira nem tartotta fenn az izgalmat, nem ütöttek a fordulatok. Sőt, egyetlen főgonoszt sem tudtam komolyan venni. Mind rettentő gyerekesnek hatott. Embereket pillanatok alatt kezes báránnyá tudott varázsolni, ami azért elég hihetetlen, ha pár perccel korábban az illető még éppen a temetésedet és-/vagy kínzásodat tervezte.


A záró kötetet már mindenképpen el fogom olvasni, remélem, az végre megadja majd azt a löketet, amit hiányoltam. A sorozat kétségkívül erős és kiemelkedik a társai közül, csak sajnos valamiért imádni nem tudom.

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése