2017. január 6., péntek

On Sai: Esővágy



Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 
Csemegézz, érezz, érts!

Nagyon régóta szenvedek az olvasással, egyszerűen úgy érzem, hogy semmi nem tetszik, hogy nincs, ami megragadna. Éppen ezért ért egy picit váratlanul, amikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc magyar írónőmnek (ez tény, nem nyalizok!) új művét adják ki. Gondolkodás nélkül tettem a kosaramba az Esővágyat és alig vártam, hogy a kezembe vehessem. Egyszerűen éreztem, hogy magával fog ragadni annak ellenére is, hogy szinte soha nem olvasok novellákat és elég távol is állnak tőlem.


Éppen ezért nem voltam minden egyes részletével elégedett (sokszor pozitív értelemben, majd később elárulom), de ez nem a kötet hibája. Talán mindössze egyetlen olyan történet volt, ami nem érintett meg annyira - a legelső, de lehet, csak nem jó hangulatban kapott el vagy még nem szoktam meg a tényt, hogy novellát olvasok. A legtöbb esetben viszont nem tudtam betelni a gondolatok örvényével, az érzések kavalkádjával vagy a szereplők színességével. Teljes mértékben életre keltett a kötet, olyan szinten késztetett közreműködésre. Sajnálatos módon ez pedig egyre ritkábban fordul elő velem a mai művek kapcsán. Amikor olvastam a könyv hátulján, hogy a ,,feltölt” szóval jellemezte a kiadó, nem akartam elhinni, hogy tényleg ennyire jól belőtték a tartalmat.


Többször is meg kellett állnom a döbbenetes pofonoktól vagy magától a gondolatok áramlásától a Hogyan ölne Jung?, Az emlékkufár, Csak mi, lélekharcosok és az Ébredés című történetek közben. Sokszor teljes mértékben a magaménak éreztem a szereplőket és ez egyszerre sokkolt és töltött el megkönnyebbüléssel. Olyan volt, mintha megértenének, mintha hazaérnék. Rájöttem dolgokra amikkel valószínűleg eddig is tisztában voltam, csak féltem szembesülni velük. Oldalakon keresztül tudnám még részletezni, hogy miket váltottak ki belőlem ezek a novellák és hogy én hogyan értelmeztem őket, hogy mit jelentettek a számomra. De remélem, az áradozásom is megteszi most.

Megmelengette a lelkemet, hogy kaptam Scarékból, valamint imádtam az összetettségét az Orkszar- és barackillatnak, a Sose szólj be varázslónak! és az Esővágynak. Az egyetlen problémám az volt velük, hogy még olvastam volna tovább a sorokat. Simán el tudnám képzelni őket önálló könyvekként is.


Amit még kiemelnék, hogy volt egy novella (Mentsd meg Krisztust!), amit talán rendesen feldolgozni sem tudtam elsőre. Ez pedig az én értelmi képességeimet jellemzi csupán. Mindenképpen újra kell olvasnom, akkor meg már a többit sem fogom kihagyni, abban biztos vagyok.

Igazából akármilyen hangulatban vagy, az Esővágy novelláskötet mindenképpen meg fogja változtatni, hiszen egy érzelmi hullámvasútra ültet, ami néhol rázósabb, mintsem azt előre hitted volna.

Érdekesség

A Dajkamese kapcsán felmerült egy kérdés, mégpedig az, hogy vajon hogyan menstruálnak a nők az űrben? Nem tudom, vajon egyedül csak Lorelei lett-e ennyire megszállottja a témának? Mindenesetre vizsgától másnapos barátait zaklatta a kérdéssel, amikor egyikük küldött neki egy angol nyelvű cikket. Meg is nyugodott tőle, hiszen mindez arra engedett következtetni, hogy nemcsak ő érdeklődik a válasz iránt. Lefordítottuk a cikket, így lássuk, hogyan is birkóznak meg a nők a PROblémával.

Menstruálni vagy nem menstruálni? Ez itt a kérdés.

Amikor 1983-ban az első amerikai nő, Sally Ride űrutazásra készült, a NASA emberei igyekeztek megtenni mindent, hogy összeállítsák a szükséges felszerelést a számára. Tamponok csomagolására is gondoltak, de nem volt pontos fogalmuk arról, mennyit is használnak a nők. A küldetés mindössze egy hétig tartott és Ride elmondása szerint 100 körülire becsülték a szükséges számot.

Még ez a kis nevetséges feltételezés is arra utal, hogy korábban felmerült az űrbeli menstruáció kérdése.

Orvosi részről az igazi aggodalomra az adott okot, hogy a gravitáció hiányának következtében a vér visszafelé, befelé áramlana, ahelyett, hogy kifelé távozna a szervezetből. Ez egy olyan dolog, ami a Földön is előfordulhat. A menstruációs vér a hasba kerülhet, ami az egyik valószínű oka az endometriózisnak, vagyis annak az állapotnak, ami fájdalomhoz és termékenységi problémához vezethet. Ám nincs bizonyíték arra, hogy ez nagyobb eséllyel következne be az űrben, mint a földön. Így az űrben való menstruálás nem veszélyes. Ugyan kellemetlen lehet és néhány női asztronauta egyszerűen csak úgy dönt, hogy nem foglalkozik vele. Számos módszer van az űrbeli és felkészülési tréning alatti vérzés elfojtására.

A folyamatról bővebben és a teljes cikket ide kattintva olvashatjátok el: http://www.theatlantic.com/health/archive/2016/04/menstruating-in-space/479229/


Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése