2015. szeptember 12., szombat

Jodi Picoult: Csodalány


Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli… 

Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit. 
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget. 
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen. 
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között? 

Jodi Picoult könyveit nagyon szeretem, mert egyrészt lekötnek, másrészt elgondolkodtatnak. A Csodalány szintén tetszett, de a Tizenkilenc perc-en és A nővérem húgán nem tudott túltenni. Mondjuk, szinte lehetetlen feladat lenne. Féltem belekezdeni, mert a vallás nálam egy eléggé kényes téma. Nem mondom azt, hogy ateista vagyok, mert én is hiszek valamiben, de nem az egyházi rendszerekben. Viszont ennél jobban nem szándékozom belekeverni a vallási hovatartozást. Köszönöm, Athenaeum kiadó a lehetőséget, hogy kézhez kaptam ezt a nem mellesleg gyönyörű borítójú regényt. :)) 


A könyvet két nagy részre bontanám. Az elején Faith csoda számba menő tetteiről olvashatunk, míg a második felében a gyermekelhelyezés kérdése kerül sorra. Mariah-t nem először bántotta meg a férje, most azonban menthetetlennek bizonyul a házasságuk. Milyen hatással van mindez egy gyermekre? Pláne, ha ezek után úgy tűnik, hogy Istennel társalog, aki az elvárásokkal ellentétben nőként jelenik meg. Mi több, emellé lehetetlennek tűnő dolgokat hajt végre, amire nincs semmilyen tudományos vagy logikus magyarázat. 

Ian Fletcher annak él, hogy bebizonyítsa: nem létezik Isten. Útjai összefonódnak a White családdal, amikor a csodagyerek trükkjeit akarja leleplezni. A médiafelhajtás azonban egyre nagyobb méreteket ölt és Faith apja úgy véli, hogy lánya nincs jó kezekben az édesanyjánál. Ezért elszánja magát és kérvényt nyújt be a gyermek felügyeleti jogáért, amiről egyébként pár hónappal korábban önként lemondott. 



Azért olvasom mindig szívesen az írónő könyveit, mert legyen szó akármilyen témáról, Jodi Picoult egyszerűen olyan fantasztikus háttérmunkát végez, hogy minden téren megállja a helyét. Itt sem volt ez másként. Annyira hitelesen ábrázolja az emberek reakcióit, hogy az egyébként 1999-ben íródott Csodalány még ma is aktuális. Amint felfoghatatlan dolgok történnek körülöttünk, egyből csodákra vagy isteni jelenségekre gondolunk. Feltámad valaki a halottaiból? Simán megszálljuk a házát és ott strázsálunk, hátha nekünk is tud segíteni. Mindez annyira hihetővé és valóságossá teszi a történetet, hogy az ember azt gondolja, tényleg megtörtén(he)t. 

Nekem szintén tipikus Picoult elem, hogy végig fenntartja a feszültséget és titkolózást egy szálon, ami tragédiába vagy csavarba fordul. Itt is megvolt ez, viszont a nagy leleplezés, sokk és döbbenet nekem a befejezéskor elmaradt. A karaktereket megkedveltem. Hihetetlen amin Mariah keresztülment, bár úgy éreztem, hogy ő még rejteget valami nagyon fontosat. Általában a gyerek szereplőket nem szoktam szeretni, de Faith most kivételt jelentett ez alól. A szerelmi szálat kicsit hirtelennek éreztem és ehhez mérten szerintem hihetetlenül mélyre sikeredett, de egy könyvnél, amiben csodák történnek, ott úgy vélem, ez még belefér. 



Amit külön kiemelnék, hogy az írónő nem próbált egyetlen konkrét vallást sem előtérbe helyezni a másikkal szemben és ránk kényszeríteni azt, hanem meghagyta a lehetőséget minden olvasónak, hogy a számára legkedvezőbb megoldást válassza. A bíróságon játszódó jeleneteket nagyon élveztem, imádom, ahogy az ügyvédek csűrik-csavarják és kiforgatják az információkat és a tanúkat. Az anyai szeretet hegyeket mozgató erejéről is olvashattunk, ami teljesen magával ragadott. Fantasztikusan voltak megfogalmazva az ehhez kapcsolódó részek, kicsit elérzékenyültem rajtuk. 

Hiszel a csodákban? Egyáltalán mit tekinthetünk annak? Érdekelnek a megmagyarázhatatlan jelenségek? Fontos számodra a család, szülő-gyermek kapcsolatok? 

Ha nagyrészt igen a válasz, akkor Jodi Picoult regénye neked való! 

Olvastad már? Hogy tetszett? 

Szép napot! 

Lorelei :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése