W. Bruce Cameron: Egy ​kutya négy élete (Egy kutya négy élete #1)

by Lorelei március 16, 2018 0 megjegyzés 2018 állat Arany pöttyös barátság filmadaptáció Könyvmolyképző kutya lélekvándorlás regény W.Bruce Cameron young adult

Minden ​kutya a mennybe kerül… kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. 

Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt? Hősünk, Bailey maga is megdöbbenve tapasztalta, hogy lenyűgöző szépségű, aranyló szőrű kiskutyaként született újjá, miután végigélte egy korcs, kóbor kutya tragikusan rövid életét. Az új lehetőséget kihasználva eljut a nyolcéves kisfiú, Ethan ölelő karjába. Együtt számtalan lélegzetelállító kalandot élnek át, és közben Bailey megtanulja, hogyan legyen jó kutya. 

Hősünk kalandja azonban nem ér véget azzal, hogy egy szerető család kedvenc háziállata lett. Ismét újjászületik, és vaksin pislogó kölyökkutyaként megint csak azt szeretné kideríteni, hogy képes lesz-e valaha is rájönni a létezése értelmére. 

Imádom a kutyás filmeket, sőt, mindig képesek arra, hogy megsirassanak. Nem tudom mi váltotta ki belőlem, hogy a négylábú barátainkról szóló történetektől gyakrabban pityeredek el, mint az ember központúaktól, de most sem úsztam meg száraz szemekkel. Pedig felkészült voltam, hiszen a filmet már láttam, így nem sok minden ért meglepetésként, erre tessék… 

A történet középpontjában egy kutya lelke áll, aki a narrátorunk, és akinek a szemszögén keresztül az eseményeket is észleljük. Mindig is érdekelt az, hogy hűséges barátaink vajon hogyan is érzékelhetik a külvilágot. Milyen gondolataik és érzéseik vannak az emberekkel kapcsolatban? Még sosem olvastam kutya nézőpontú regényt, így különösen érdekelt, hogy az írónak milyen elképzelései vannak mindezzel kapcsolatban. 

Először is az, hogy az ebek, reinkarnálódnak! Legalább is főhősünk. Több életen keresztül is szolgálja az embereket, végig hűséges maradva hozzájuk, még akkor is, ha egy penészes kenyérdarab több szeretet érdemelne nálunk. Nagyon tetszett, hogy főszereplőnk világa egyre inkább kiszélesedett azáltal, hogy ő maga is egyre többet tanult. 

A regény bizonyos szinten különféle életszínvonalakat mutat be egy kutyus számára. Láthatjuk a kóbor ebek életét, akiket a vadon nevel és idegen számukra az emberek közelsége. Majd megismerjük az optimális esetet, amikor szerető otthonra találnak. Ezután lélegzetelállító élményben lehet részünk egy rendőrkutya oldalán. Végezetül az emberi érdektelenség és kegyetlenség következményeivel szembesülhetünk. 

Szívszorító, hogy egy kölyök számára mennyire felfoghatatlan mindaz, ami körülötte történik. Hihetetlenül szórakoztató módon tálalja mindezt a főszereplő, a lapok csak úgy fogytak, mint egy üveg Nutella a nehezebb napokon. Hiába taglalja a regény az élet nagy kérdését, ezt a könyvet nem érteni, hanem érezni kell. Burkoltam számtalanszor megjelenik, hogy mi, emberek, mennyire nem érdemeljük meg a kutyák szeretetét. A feltétel nélküli odaadásuk, kitartásuk, ragaszkodásuk mindenkinek tükröt mutathatna. Mégis mit várunk, ha ilyen jóravaló jószágok megbecsülésére is képtelenek vagyunk? (Persze, tisztelet a kivételnek). Nem csak a kutyák életének értelme, hogy támaszt és szeretet nyújtsanak a gazdáiknak, hiszen mindennek az emberek között is evidensnek kellene lennie. 

A számtalan okító szó mellett az író arról sem feledkezett meg, hogy fenntartsa az állati jellegű légkört, számtalanszor az ösztönök, a külvilág ingereire adott reakció vált ki további cselekményt. Szimatolunk, nyalakodunk, ásunk, futunk, játszunk, nyúzzuk a macskát. Persze végül mindig a gazdi irányába terelődnek a gondolataink. 

Tóbiként szerettem, hogy betekintést nyerhettünk egy falka működésébe, Bailey történeténél pedig szerintem szem nem maradt szárazon. Ellie-ként hősök lehettünk, akikkel a legrosszabb többször is megtörténhet. Cimbiként rájöhettünk arra, hogy a kutyák a kegyetlenség ellenére is képesek a szeretet kifejezésére. 

Összességében egy nagyon szórakoztató regényhez volt szerencsém, ami egyszerre megnevettet, megríkat és elgondolkodtat. Első kutya szemszögű regényem volt, viszont egyből nagy kedvencet avathattam.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképzőnek!

Lorelei