by
szeptember 29, 2017
0
megjegyzés
2017
Főnix Könyvműhely
humoros
kaland
kisregény
kortárs
magyar
steampunk
urban fantasy
Vivien Holloway
Winie élete továbbra sem unalmas. Segített Harry Roghannek ellopni az utolsó, egy darabban lévő gyalogsági rohamfarkast, de a fiú még mindig titkolja, mit is akar kezdeni vele egészen pontosan. Közben más is tudomást szerez a ritkaságról, és sok mindent megtenne azért, hogy megszerezze.
William eközben igen nagy bajban van. Nem elég, hogy Winie továbbra sem áll szóba vele, hamarosan apja minden anyagi támogatását is elveszít, ráadásul olyan információkra bukkan az édesanyjáról, amire egyáltalán nem számított.
Winie ismét összejátszik Harryvel, Will pedig külön utakon jár, de előbb-utóbb ismét szükségük lesz egymás segítségére.
Az eddig elolvasott Vivien Holloway könyvek közül, talán Winie Langton történeteit szerettem leginkább. Imádom, hogy kellően hosszúak, nincsenek teletűzdelve felesleges monológokkal, jelenetekkel és személyes szenvedéssel, hanem mindegyik cselekményközpontú. Rövidségük ellenére van bennük humor, fordulat és bár a jó kis függővégek szinte már elengedhetetlenek, a végén minden kerek egésszé áll össze. Bár a sorozat, úgy 3-4. köteténél azt éreztem, hogy mindez helyenként már kezd felhígulni, a Mechanikus farkas visszazavart mindent a helyes vágányra.
Az ötödik részt Winie és Wiliam váltott szemszögén keresztül látjuk. Kicsit régen olvastam az előző történeteket, amit meg is éreztem szenilis mivoltomnak hála, viszont a hangulat egyből beszippantott a jól megszokott pörgésbe. Winie továbbra is hozza a makacs, eszes és öntörvényű lépéseinek kavalkádját. Éppen Harry oldalán igyekszik teljessé tenni az ellopott rohamfarkast, de kétséges, hogy megbízhat-e a férfiben. Ez alatt William egyrészt próbálja kiengesztelni és megvédeni a lányt, másrészt saját maga is sötét ügyletekbe keveredik. Audrey és a nagymama sem maradhat ki a középpontból, ahol a szálak összeérnek.
Képtelen vagyok nem imádni ezt a sorozatot minden karakterét beleértve, igen még a főgonoszokat is. Nagyon jót tett ennek a résznek, hogy hanyagoltuk egy picit Winie és William kapcsolatát a felszínen. Sokkal jobb volt látni, hogy a szereplők miként vélekednek egymásról, plusz maguknak a karaktereknek szintén kedvezett a felállás, ugyanis visszataláltak önmagukhoz. Szerintem jobban elmélyítette a kettejük közötti szálat, aztán majd kiderül mi lesz a végén. Azt pedig különösen szerettem, ahogy Audrey személye bekapcsolódott kettejük viszályába. Külön örültem, hogy azért a Langton család sem lett mellőzve.
Történetileg annyira nem is a rohamfarkas érdekelt, egészen a legvégéig. Leginkább a kütyük és a Will édesanyja körül forgó rejtélyek és misztikumok ragadták meg a figyelmemet. Hihetetlenül jó elveszni a találmányok között. Annyira fantasztikus volt újra a szereplőkkel együtt simliskedni. Mindenki mestere a tolvajlásnak, csalásnak és hazugságoknak, ezért számukra sokkal nehezebb kijátszani egymást, számomra viszont ezáltal sokkal szórakoztatóbbak a párbeszédeik és próbálkozásaik.
Egy-két dolgot leszámítva, eléggé kiszámítható fordulatokkal találkozhattunk ebben a részben. A legfőbb "gonoszt" - igen idézőjeles, hiszen akkora rosszfiús benyomást azért nem tett rám sem ő, sem pedig a verőemberei - sajnos nem tudtam komolyan venni. Kimaradt az igazán fenyegető érzés, az éles helyzetek által keltett heves szívverés. Plusz oké, hogy kaptunk valamennyit a Langton családból, de szerintem amekkora húzóerői a kisregényeknek, ahhoz mérten hiányoltam őket. Ám ennek ellenére a világ, a karakterek, a könyvek felépítése továbbra is lenyűgöz, csak ne lenne mindig az a fránya függővég.
A könyvet köszönöm szépen a Főnix Könyvműhelynek!
Lorelei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése