Csendes Nóra: Zápor ​utca

by Lorelei július 13, 2017 0 megjegyzés 2017 Budapest Csendes Nóra Könyvmolyképző magyar regény romantikus szerelem young adult

Kockáztatnál ​a szerelemért? 

Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami. 

Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell. 

Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül. 

Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével? 

A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője. 

Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved!

Elöljáróban annyit, hogy nem voltak elvárásaim a könyvvel szemben. Nem tudtam róla sokat, csak azt, hogy az írónő, fiatal kora ellenére nagyon tehetséges és molyon is láttam, hogy mennyi embert magával ragadott a Zápor utca története. A végén azonban olyan keserédes érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban, mint amilyen szerelmi szálakkal találkozhatunk a lapok között.

Az alap történet két szálon fut, ezeket ötven év választja el egymástól. Adott egyrészt a jelenben Bogi élete, aki éppen a főiskola előtti nyáron ismerkedik meg Gergővel. A lány felköltözik Pestre a tanulmányai miatt ám ahelyett, hogy élvezhetné a gondtalan mindennapokat, a sors újabb akadályokat állít az útjába. Másrészt pedig megismerhetjük egy másik lány ötvenes évekbeli nehézségeit, ám ki is ő és hogyan köthető mindenhez? Hogyan is birkózik meg azzal, hogy családja nem tudja őt tovább eltartani és ezért máshol kell szerencsét próbálnia?

Először is nézzük a pozitívumokat. Az írásmód valami hihetetlenül gyönyörű. Annyira szépen megfogalmazott mondatokkal találkozhatunk, hogy még most is képtelen vagyok felfogni azt, hogy egy tizenéves írónő keze munkáját szolgálja mindez. Csodálatos és legfőképpen élettel teli képek tárultak a szemem elé. Szinte éreztem az illatokat, ízeket, a színek kavalkádja pedig elvarázsolt.

Nagyon tetszett a regény tisztasága. Nem nyúlt bonyolult dolgokhoz, amikkel aztán nem tudott mit kezdeni. Nem voltak benne világmegváltó gondolatok és bölcsességek, de amiket mégis elénk tárt, azok nyers igazságról árulkodnak. Ehhez hozzájárul egy költői hangulat, ami végigkíséri a sorokat, sőt ösztönöz arra, hogy továbbhaladj a nehézségek és buktatók ellenére is.

Számomra Bogi és Gergő kapcsolata hiteltelen volt. A lány először epekedett Gabiért, aztán hirtelen váltásként jött az, hogy Gergőért van oda. Persze értem, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy kellemesen csalódj valakiben, de abba az illetőbe sem szeretsz bele pár nap alatt. Legalábbis ez az, ahogy én látom. Nem éreztem úgy, hogy a két szereplő között különösebben működne a kémia, hogy illenének egymáshoz. Egyrészt meg sem tudtam kedvelni Gergőt, valami kettősség folyamatosan zavart benne. Másrészről Bogi tényleg annyira gyereklelkű ”kicsi lány”, hogy csodálom, hogy akármiben is megtalálták a közös hangot. Önmagában nem lenne gond a lány naivitása, a tapasztalatlansága meg pláne nem, sőt sokszor magamra ismertem az ügyetlenkedéseiben és meg is mosolyogtam azokat. Csupán Gergő mellett nem működött ez a karakterjellem. A későbbiekben pláne nem tudtam átérezni Bogi problémáit annyira nevetséges dolgokon vitatkoztak és sértődtek meg mindketten Gergővel.

Rózáék története éppen ezért sokkal közelebb állt a szívemhez. Amúgy Jojo Moyes-nak vannak hasonlóan párhuzamos stílusban megírt regényei és itt is jó volt felfedezni a hasonlóságokat. Sajnos Bogiéké messze alulmúlta Rózáék szerelmének és életének mélységeit. Össze se tudnám hasonlítani annyira ég és föld a kettő.

A végén aztán összeér a két szál és megválaszolásra kerül majdnem minden. Csendes Nóra tiszteletet érdemel, amiért mindkét lány története keserédes lezárást és egyben lezáratlanságot kapott, viszont az, ahogyan összefonta őket számomra hagy kivetnivalót. Róza későbbi személyisége és Bogival való kapcsolata, sőt úgy alapvetően semmi nem indokolja az idős hölgy tetteit. Lehet, hogy azért éreztem így, mert Róza gondolataiba a jelenben nem láttunk bele.

Összességében egy nagyon jó kezdőregényhez volt szerencsém. A karakterek és az érzések terén szerintem van még mit fejlődnie Csendes Nórának, de nagyrészt kárpótol a gyönyörű írásmód.

A könyvért köszönet illeti a Könyvmolyképző Kiadót!

Lorelei