Colleen Hoover: Confess

by március 30, 2017 0 megjegyzés

Auburn Reed előre eltervezte az egész életét. Tisztán látja a céljait, hibáknak pedig helye nincs. Ám amikor Dallasban besétál egy művészeti galériába, hogy állást találjon, nem számít a mély vonzalomra, amit az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt érez.
Amikor Auburn végre kockáztat és hagyja, hogy az esze helyett a szíve irányítson, rájön arra, hogy Owen komoly titkokat őriz. A férfi múltjának hordereje pedig azzal fenyeget, hogy romba dönt mindent, ami Auburn számára fontos. Az egyetlen kiút, ha kiszakítja Owent az életéből.
Auburn elvesztése az utolsó, amit Owen szeretne, de úgy tűnik képtelen meggyőzni a lányt arról, hogy néha az igazság is olyan szubjektív, mint a művészet. Csupán annyit kellene tennie, hogy meggyón. Viszont ebben az esetben előfordulhat, hogy a vallomás sokkal pusztítóbb, mint a bűn maga.

Colleen Hoover könyve már lassan egy éve csücsült a polcomon arra várva, hogy elolvassam. Szeretem halogatni az írónő műveit, mert nem akarom, hogy elfogyjanak, ezért igyekszem beosztani őket. A hamarosan debütáló minisorozat adta meg a végső lökést ahhoz, hogy belekezdjek. Egyrészt hozta a megszokott CoHo színvonalat, másrészt picit csalódtam is.


Az alaptörténetről elég nehéz részleteiben spoilerek nélkül beszélni. Auburn tinédzserként elvesztette szerelmét, de a kapcsolat nem maradt következmények nélkül. Sőt, éppen az az egyik oka annak, hogy Dallasba költözik, ahol állást keresve ráakad Owen művészeti stúdiójára. A fiú kétségbeesetten munkaerő után kutat, mégpedig legújabb kiállításához keres alkalmazottat. Owen sikere nemcsak képzőművészeti tehetségében rejlik, hanem egyediségében is. Ugyanis emberek névtelenül vallomásokat írnak apró kis cetlikre, amelyek a fiú ihletének forrásául szolgálnak. Hatalmas plusz pont, hogy az említett festményekről van kép a könyvben.

Elképesztő, hogy egyetlen igazság mekkora távolságot szülhet két ember közé.
A főszereplők között a kezdetektől fogva megvan az összhang, élveztem a párbeszédeiket olvasni. A könyv elején az írónő hozza a szokásos humoros, izzó stílust, de nekem a végére ez kicsit kifulladt. Lehet, hogy az az oka, hogy eleinte hajtott a kíváncsiság, érezni lehetett, hogy mindkét karakternek rengeteg a titkolnivalója és meg akartam őket fejteni. Képtelen voltam nyugodni addig, amíg ezek ki nem derültek. Pozitívum még a rengeteg szép gondolat és ,,életbölcsesség" is, ami már szinte elvárt egy Colleen Hoover regénytől.

Történet szempontjából elég nagy káoszt hordoz magával gyakorlatilag mindenki. Az egész, nem azt mondom, hogy szappanoperásra sikeredett, de van egy olyasmi beütése. Mondhatni, tényleg tökéletes egy minisorozat alapjául, olvasni is olyan érzés volt mintha egy film játszódna le előttem. A regény bővelkedik a kliséktől, de CoHo képes olyan módon keverni, hogy ez egyáltalán nem érdekelt.  

Auburn karakterében nem sok különlegesség van. Egyrészt hozza a megszokott, szép amit csak ő nem lát és fogad el/ okos/humoros/ szeretettel teli/ szeretteiért harcoló lányt, aki nem jár sikerrel mert nem képes határozottan kiállni önmagáért. Akkor mi benne az plusz? A hatalmas extra adag szeretet és a képesség a fejlődésre. A könyv végére nagyot nőtt a szememben. Owen is a tipikus tökéletes férfi szereplőt testesíti meg, aki tehetséges valamiben/okos/humoros/szexi/valami miatt mártírkodik vagy szenved és mindent titokban tart mert azt hiszi az a legjobb döntés. Sajnos a Confess esetében még igaza is van.

Szerintem a szerelmet, mint fogalmat nehéz definiálni. Sok mindent szerethetsz egy emberben, miközben  mégsem vagy szerelmes a teljes lényébe. 
Több idegesítő és tenyérbe mászó karakter igyekszik keresztbe tenni főhőseinknek. Ott van Trey, Auburn első szerelmének a bátyja, aki igyekszik közel férkőzni a lányhoz. Még rendőri hivatását sem fél kihasználni annak érdekében, hogy kisajátítsa magának Auburnt. Az ő édesanyja a másik igazi gyöngyszem, őt egyenesen megfojtottam volna. Igazából Owen édesapjával kiegészülve, ők hárman alkotják a történet filmbe illő negatív személyeit. Szerencsére pozitív mellékszereplők is akadtak, Auburn lakótársa és Owen kocsmatulajdonos barátja.

Az eddigiek alapján jogosan felmerülhetett benned a kérdés, hogy akkor most tetszett a könyv vagy sem? A válasz igen. Mindenképpen kiemelkedő kötet a kortárs felhozatalban, ám ha CoHo szintjéhez mérem, akkor picit csalódás volt. Ami az ő esetében annyit jelent, hogy csak szimplán nem kapja meg a kedvenc könyv státuszt. Kiszámítható lett, kissé szenvedős és a regény végén nem éreztem olyan dinamikusnak a főszereplők jeleneteit sem. Tud ő sokkal egyedibb is lenni, ha akar. Azért tessék elolvasni.

SPOILER VESZÉLY

A könyvet a Promágus Kupa márciusi kihívására olvastam. A téma „You give love a bad name” vagyis szerelmi csalódások, szerelmi bánat, szakítás és minden ami ide tartozik. Egyrészt Auburn első szerelme meghal, ez mehet a bánat kategóriába. Másrészt a lány csalódik Owenben, amikor letartóztatják, gondolom a következményeit mondhatom szakításnak, bár akkor nem alkottak hivatalosan egy párt. Az meg hogy Trey rámászik a halott öccse gyermekének anyjára (igen, muszáj volt szappanoperásan hangzania) szerintem illik a you give love a bad name-be.

SPOILER VÉGE

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése