Benyák Zoltán: A nagy illúzió

by Lorelei április 11, 2016 0 megjegyzés 2016 Athenaeum Benyák Zoltán kortárs magyar misztikus regény rejtély

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 

De az életének ezzel még koránt sincs vége. 

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért.

Mit szólnál, ha a sivatag közepén ébrednél, majd megcsörrenne egy telefon? A telefonkagylót felvéve, egy hang a vonal másik végéről arra kérne, hogy találj meg valakit. Elég bizarr, ami Tom Pastorral történik. Nem is ez a jó szó rá, hanem inkább a groteszk, vagy szürreális. Hiszen nem mindennap pattan holtan az ember fia egy Chevy-be, hogy mindenféle ismeretlennel nekivágjon a sivatagnak.

Furcsállottam, hogy a szereplők csak elindulnak, anélkül, hogy megbeszélnék merre és miért. Valahogy mindig tudták, hogy például éppen emlékeket kell keresni ahhoz, hogy további dolgokra asszociáljanak. Kicsit döcögősen és folyósan haladtunk, mint egy álomban. Nem feltétlen a regény lassú, mert az olvastatja magát. Inkább a hangulat, az atmoszféra érződött olyannak, mintha éppen aludnék és az a vízióm lenne, hogy haladok előre, de futóhomokban lépkedve.

Bár néha az élet is ilyen és annak minden keserűségével együtt, Benyák Zoltán gyönyörűen bemutatja azt. Számomra a legnagyobb tanulságot az jelentette, hogy merjek lépni és élni. Ha ez nincs meg, soha nem érhetek el például sikereket. Örökké a nyomorúságban élhetnék, mint szegény Tomék. Borzasztó életük volt. Vagyis nehéz eldönteni. Inkább az olvasóban játszódik le a küzdelem, az író nem ad a szánkba konkrét megoldásokat és válaszokat.

Például maga a könyv sem hétköznapi témát dolgoz fel. Boncolgatja a halál utáni élet kérdését. Ami különösen tetszett, hogy Benyák Zoltán hiába alakított ki egy létezést a vég után, továbbra sem tudjuk, hogy mi vár ránk, ha elfelednek minket. Így kaptunk egy plusz elképzelt állomást a végleges elmúlás előtt, de minden további ugyanúgy ismeretlen. Megmondom őszintén nem érzem magamat elég komolynak és érettnek ahhoz, hogy teljes mértékben összeszedett és átfogó értékelést nyújtsak A nagy illúzióról. Nem éltem olyan sokat, hogy nosztalgiaként hasson a regény. Inkább láttam úgy, mintha Dalí valamelyik festményében lépkednék.

Ami nagyon nagy pozitívum, hiszen imádom az alkotásait. Az álomszerűséget erősítette, hogy a lehető legelképesztőbb dolgokkal szembesülhettél a könyvben. Hírességekkel utazhatsz, feltámadhatsz, felfalhatnak és kiköphetnek, elmegyógyintézetbe kerülhetsz, révész lehetsz; vagy akárki, aki életedben szerettél volna lenni. A lehetőségek tárháza végtelen. Sőt, külön tetszett a felvetés dilemmája hogy aki életében azzal vált híressé, hogy embereket gyilkolt, holtában öröklétű, egészen addig amíg emlékeznek a tetteire.

Tom karaktere nagyon egyszerű mégis összetett. Egyszerre szántam és vetettem meg. Hihetetlenül erősnek egyben mégis gyenge jellemnek tartottam. Azt az énjét láttam és választottam, amelyikre éppen szükségem volt. A lánya, a korához képest nagyon érettnek tűnt (talán túlságosan is), aki a horgonyt jelentette Tom létezésében. Oké, gondolom ez minden szülőnél így van, de ez megint eltér minden embernél.

Nosztalgia kellett? Egy bűvész trükk? Álom, illúzió? Mély gondolatok? Érzelmek? Lehet, hogy egyikre sincs szükséged a felsoroltak közül. Olvasd el A nagy illúziót és adj hozzá egy újabbat a listához!

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Lorelei