Végzetes vonzerő… online.
Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?
Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.
A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.
Már régóta el szerettem volna olvasni az író másik könyvét, az Amnéziát/Mielőtt elalszomot, helyette viszont az Athenaeum kiadónak köszönhetően lehetőségem volt megismerni ezt a másik, beteg történetet. A fülszöveget ez alkalommal sem futottam át, így teljesen ismeretlenül merültem el a kalandokban.
Juliát hatalmas tragédia érte, a múltban és a jelenben egyaránt. Hétköznapi és emberfeletti próbákat élt át, a jelenben próbál értelmet adni a mindennapjainak. Mindez azonban változni látszik, amikor rejtélyes szálak egy internetes szexoldalra vezetik. A dolgok javulni kezdenek, a nő egyensúlyoz két énje, élete között, hogy aztán a hullámvasút tetejét elérve meginduljon a zuhanás.
A könyv kezdetekor fogalmam sem volt arról, hogy milyen fordulatokra, eseményekre, személyiségekre számítsak. A múltban játszódó jelenetek fontosságát sem éreztem. Nem tudtam hová akar kilyukadni a történet, kicsit unalmasnak is éreztem, de utólag belegondolva inkább hétköznapi, átlagos volt, akárcsak egy normális személy élete.
A természetfeletti horrorfilmektől, thrillerektől azért nem szoktam félni, mert -bár hiszek valamiben-, azért nem olyan valószínű, hogy valóra válnának. Ami viszont mindig is megborzongatott, mi több, kiakasztott, azok a pszicho- és elmebeteg emberekről szóló alkotások. Hisz sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egy őrült elrabol, megerőszakol, minthogy egy vámpírvadásszal összetalálkozok.
Pont ezért nagyon zavart Julia kis butussága és naivitása. Megmondom őszintén, nem gondoltam bele a szálak ilyen fordulatos mélységébe és összetettségébe, de felnőtt nő létére meggondolatlanul viselkedett, amikor ilyen szinten megbízott Lukasban. Sok lépésével egyáltalán nem értettem egyet, de megpróbálva beleképzelni magát az ő helyébe, lehet, hogy végül én sem cselekedtem volna másképp.
Nagyon tetszett viszont, ahogy az író felvázolja, hogy mindenkiben él egy „másik én”, akit a vágyai, az elfojtott érzelmei irányítanak. Mennyire igaz, hogy mindannyian álarcot hordunk és azt az arcunkat mutatjuk másoknak, amelyiket csak szeretnénk. Sokan azt mondjuk, nem lennénk képesek a legaljasabb, legembertelenebb és legelítélendőbb tettekre, azonban erre a könyv is rácáfol. A legtöbben a családjukért, szeretteikért bármit megtennének.
Így pszichés és érzelmi téren, pláne a végén, az utolsó oldalakon, nagyon erős A másik én, egészen Elrabolva hatást váltott ki, de odáig többször is szenvedtem és kiszámíthatónak véltem. Julián kívül nem ismertem meg részletesebben a többi szereplőt, a nő vívódásáról szólt leginkább a történet. A befejezés szintén zseniális, bár utálom érte S.J. Watsont, mert teljesen kiidegelt az biztos.
Ha szeretted a Holtodiglant, akkor kötelező, mindenképpen átértékeli magában az ember, hogy a vágyaitól hajtva meddig menne el. Hol van az a bizonyos határ? Egyáltalán ki, mi határozza meg ennek a vonalnak a létezését?
Olvastad már? Neked tetszett?
Szép napot!
Lorelei :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése