Colleen Hoover: Verity

by február 12, 2019 0 megjegyzés

Lowen Ashleigh épp egy anyagi csőd szélén álló íróként élte mindennapjait, amikor elfogadta élete ajánlatát. Jeremy Crawford, aki egyben a bestseller szerző, Verity Crawford férje is, felbéreli Lowent, hogy sérült felesége helyett fejezze be a világhírű könyvsorozatát. 

Lowen ellátogat a Crawford birtokra, abban bízva, hogy átrágva Verity több évnyi jegyzetelését és vázlatait, elég anyagot talál ahhoz, hogy nekikezdjen a projektnek. Ám Lowen a legkevésbé sem számít arra, hogy a káosz uralta irodában egy olyan befejezetlen önéletrajzi regényre bukkan, amelyet Verity a kíváncsi tekintetek elől rejtegetett. Töredelmes vallomások sorozata követi egymást az oldalakon, beleértve Verity emlékeit a lánya halálának napjáról. 

Lowen úgy dönt, hogy rejtve tartja a kéziratot Jeremy elől, tudván, hogy a tartalma lesújtaná a már így is gyászoló édesapát. Ám ahogy Lowen érzései egyre erősödnek Jeremy iránt, ráébred a számos előnyre, amire szert tehetne, ha Jeremy elolvasná felesége szavait. Hiszen hiába Jeremy odaadó szerelme sérült felesége iránt, ha a borzasztó igazságra fény derülne, a férfi többé képtelen lenne szeretni Verity-t. 

Ömlenghetnék egy sort CoHo eddigi munkásságáról, de azt hiszem felesleges. Aki követi az értékeléseimet a műveiről, az tudhatja, hogy kevés kivétellel az egyetlen olyan szerző, akinek a romantikus könyveiért rajongok. Így külön örültem, amikor megtudtam, hogy a megszokott mellé kapunk egy pszicho-thriller szálat is. Sőt, kíváncsi voltam miképp tudja mindezt beépíteni az írónő a megszokott felállásba. 


Lowen egy véletlen folytán összetalálkozik Jeremy-vel, a szexi, segítőkész és ráadásul jóképű idegennel. Ám útjaik ezután is keresztezik egymást, amikor a férfivel egy meetingen is összefut. Kiderül, hogy a híres szerző, Verity Crawford egy sokkal súlyosabb sérüléssel él együtt, mint azt az ügynökei a rajongóival elhitették. Képtelen folytatni világhírű könyvsorozatát, éppen ezért az új társszerzői szerepet Lowennek ajánlják fel. A lány kutatómunkába kezd a Crawford házban, de arra még ő sem számított, hogy egy elmebaj közepébe csöppen. 

A regény elején már magába szippantott a CoHo féle atmoszféra. Lowennel együtt szinte én is érezem a betonból áradó hőt, az utca zaját, elragadtak az ő érzései is. Nagyon kíváncsi voltam, milyen módon épül be a pszicho-thriller szál a cselekménybe és két fő irányvonalon gondolkodtam. Az egyik túl egyértelmű volt, pláne, hogy valaki lelőtte volna az elején, így csak a másik lehetőség maradt. Ami sajnos igaznak is bizonyult. 

Mármint, CoHóban pont azt szeretem, hogy kiszámíthatatlan. Hogy érezzük a szenvedést, amitől
szabadulnánk, várnánk a megkönnyebbülést, amit meg is kapunk, miután még egyet csavart a szívünkben lévő tőrön. Ám itt elég hamar tudta az ember lánya, hogy milyen szakadékba vezet minket az írónő. Olyan volt olvasni, mint amikor tudod, hogy valamit nagyon elrontottál és várod, hogy mikor jön valaki, hogy jól az arcodba dörgölje és megbüntessen érte. Talán pont ez ösztönzött arra, hogy faljam a lapokat, egyszerűen vártam, hogy mikor történnek a borzalmak. Rettegtem, hogy milyen módon következik be mindaz, amire minden jel utalt.

Hiába borzasztottak el Verity önéletrajzi történetei, az egész csak egy vihar előtti csend volt, amit mindannyian éreztünk. Lowen sem akarta elhinni, Jeremy pedig talán a lelke legmélyén mindent tudott. Őszintén nem csodálkoztam volna azon, ha az események végére mindenki meghasonlott személyiséggé vált volna. 

Egyfajta kettősség van bennem. Egyrészt CoHo tényleg zseniálisan írt most is, képtelen voltam letenni a regényt és ráfüggtem. Nem akartam foglalkozni se a háztartással, se a főzéssel, csak olvasni akartam. Másrészt tudtam mi lesz a vége, csak reménykedtem benne, hogy mégis meglepődök. S bár a legvégén tényleg van még egy apró csavar, ezúttal elmaradt a katarzis. Lehet azért, mert az igazi válasz függ a levegőben. Sajnos ennél kevésbé titokzatosan nem is tudtam volna írni erről a könyvről, hiszen nagyon nehéz úgy véleményezni, hogy ne spoilerezzek semmit. 

Összességében egyszer megérte elolvasni, sőt nem rossz ez a könyv, de nekem picit elmaradt a megszokott szinttől. 

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése