Sziasztok! Az elmúlt két hónapban annyi tanulnivaló és egyéb teendő gyűlt össze, hogy  (sajnos) nemhogy blogolásra, de még olvasásra sem jutott időm. Viszont, most visszatértem, először is egy bookhaul bejegyzéssel, az elkövetkezendő hetekben pedig igyekszem pótolni az elmaradt értékeléseket is!

Sziasztok! Bocsánat, hogy így eltűntem, de beindult a zh és most már vizsgaidősuck, ami eléggé behatárolja az időmet. Plusz mostanában több időt szántam a környezetemre is és kicsit megéltem inkább mindazt a sok szépet, amiről normál esetben olvastam volna. No, nem kell azt képzelni, hogy valami utópisztikus világba kerültem, vagy űrlényekkel, tündékkel harcoltam és őrült szerelembe bonyolódtam volna. Na, de nem ez a lényeg, lássuk a könyveket:

A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat a történetre nézve!

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgavásáron megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája meghódításáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerencsére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, osztályharc, értékrendek borulása… mi mindenért kell fizetni?

Nagyon régóta a váró- és kívánságlistámon csücsült a trilógia és most végre volt időm belekezdeni. Egyáltalán nem ilyen jellegű történetre számítottam, de egy cseppet sem csalódtam!

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 

De az életének ezzel még koránt sincs vége. 

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért.

Ez egy szerelmi történet egy fiúról (rólam) és egy lányról (Fallon).

Legalábbis azt hiszem.

Egyáltalán hívhatunk egy történetet lovestory-nak, ha nem szerelemmel végződik?

A rejtélyek megszűnnek, mihelyst megoldották őket.

Az életrajzi műveknek vége, amint elmesélték az élet történetét.

A szerelmi történeteknek pedig szerelemmel kellene végződniük, igaz?

Akkor talán tévedek. Talán ez mégsem egy lovestory. Ha engem kérdeztek… szerintem még tragédiának is tekinthetjük.

Akármi is ez - és akárhogy is végződik - megígértem, hogy elmesélem. Tehát minden további szószaporítás nélkül.

Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy lány, akivel találkoztam.

Ő volt A lány.

Aki ismer, annak nem titok, hogy Colleen Hoover az egyik kedvenc írónőm. Viszont a fülszöveget látva, eléggé félni kezdtem. Mindez csak fokozódott a könyv eleje után. Ugyanis a történet lényege, hogy a főszereplők megbeszélik, hogy az elkövetkezendő 5 évben mindig csak egyetlen napon találkoznak: november 9-én. Utálom az elvesztegetett időt és az Egy nap jellegű sztorikat. Már pedig nekem az egész arra hajazott. Bahh borzasztóan aggódni kezdtem. Azért csak belevágtam, mert november 9-e a szülinapom is. :D

Meg vagyok átkozva.

Tehetségem van.

Szörnyeteg vagyok…

Emberfeletti vagyok.

Érintésem halálos.

Érintésem erő.

A fegyverük vagyok

Nem hagyom magam.

Bizonyos dolgok megtörténnek, amikor az emberek megérintenek. 

Furcsa dolgok. 

Rossz dolgok. 

Halálos dolgok.

Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt. 

De Juliette-nek is megvannak a maga tervei. 

Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

Már nagyon régóta a várólistámon csücsült a Ne érints trilógia. Mégis kicsit félve kezdtem bele, mert bár az első részt nagyon sokan dicsérték, a 2. és 3. kötet elég sok negatív kritikát kapott. 

Sziasztok! A tavasz első hónapja könyvekben és vizsgákban gazdagon telt. Az egyikből következik a másik. :D Remek akciókhoz volt szerencsém, lássuk is, hány új lakó nehezíti a polcomat. Valamint kicsit rendhagyó ez a bejegyzés, hiszen szeretném megosztani veletek az egyik kirándulásom élményét!

Vigyázat! A fülszöveg és a bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat az első részre nézve.

Az egyetlen dolog, amit Mare Barrow biztosra tud, hogy más, mint a többiek.

A lány vére vörös, akárcsak a köznép színe, de Ezüst képessége, amivel befolyásolja a villámlást, egy olyan fegyverré kovácsolta, amelyet a királyi udvar irányítani akar.

A koronaherceg imposztőrnek tartja, de miután a lány elszökik az őt eláruló Maven herceg, vagyis a barátja elől; Mare rádöbben az ijesztő valóságra: nem ő az egyetlen a fajtájából.

A most már bosszúszomjas Maven király elől menekülve Mare elindul, hogy felkeressen és háborúba hívjon más Vörös-és-Ezüst harcosokat, hogy egyesüljenek a zsarnokság elleni küzdelmében.

Ám Mare egy halálos választás előtt találja magát, azt kockáztatva, hogy pontosan olyan szörnyeteggé válik, mint amilyet le akar győzni.

Vajon összetörik a lázadás miatt ránehezedő életek súlya alatt? Vagy a hűtlenség és árulás mindörökre megedzette?

Nagyon nehéz szívvel írom meg ezt a bejegyzést. Ugyanis én a kezdetekkor szerettem a Red Queent minden hibájával együtt. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre jobban bosszantottak a könyvbeli logikátlanságok. Végül odáig jutottam, hogy adok esélyt a folytatásnak, de egy hónapig tartott, amíg kiolvastam a regényt. Plusz majdnem egy újabba, hogy elkészítsem az értékelést. Ami azért kezdetnek elég sokat elárul.

Sziasztok! Büszkén jelenthetem ki, hogy sikeresen ellenálltam február összes akciójának. Összesen 3 db könyvet szereztem be. Lássuk is őket.

Az Athenaeum kiadótól kaptam Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák című regényét, amit ezúton is szeretnék még egyszer megköszönni! Nagyon kellemeset csalódtam!

James Frey Endgame-Toborzás című könyvét nem tudtam otthagyni a Libriben 990 Ft-ért. Sőt, még olcsóbb is volt a beváltható pontoknak köszönhetően. Végül szobatársammal felesben vettük meg. :D

A hónap utolsó szerzeménye On Sai Scar-ja volt. Névnapomra leptem meg vele magamat. Nagy kedvencem az írónő, fel is küldtem a budapesti dedikálásra az eddig meglévő regényeimet. Már csak egy hiányzik! :)

"Sajnos" március már nem az önmegtartóztatás jegyében telt, de erről majd később.

Ti miket vettetek/kaptatok/cseréltetek februárban? :)

Lorelei

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

Imádom a meséket, noha a nagy klasszikusok kimaradtak az életemből. Néha viszont jó érzés elveszni a boldog befejezésben. Jodi Picoult az egyik kedvenc írónőm. Leírhatatlan kíváncsisággal vártam, hogy vajon milyen történetet alkothatott a lányával együtt. Azt kell, hogy mondjam, a tehetség a családban van.

Sziasztok! A filmek vs könyvek második fordulójához a Csontvárost választottam Cassandra Clare-től. Azért lesz rendhagyó ez a bejegyzés, mert nemcsak a filmet, hanem a sorozatot is hozzáveszem. 

Néhány évvel ezelőtt a Csontváros indította el nálam a könyvek szeretetét. Igen, én vagyok az az ember, aki még nem olvasta a Harry Potter sorozatot, de ez most nem ide tartozik. Egyre több ismerősöm még csak most ismerkedik az árnyvadászok világával, de kiszámíthatónak találják a regényt. Az én szememben viszont hatalmas csoda. A karakterek szerethetőek, a humora páratlan, a világ komplex és emellé még fordulatos is. Szavak nincsenek rá. Elfogult lennék? :D

Nagyon nagy elvárásokat támasztottam az adaptációval szemben, de úgy érzem, hogy nem csak emiatt bukott meg A végzet ereklyéi. Miss Szemöldököt akkor még nem bírtam, de még nála is távolabb állt Jamie Campbell az általa megformált Jace karakterétől. Simon és Magnus személyiségét nagyon eltalálták, de Valentine valami vicc volt, ahogyan Alec is. A változtatások borzalmasak, konkrétan lelőtték a poént, ami csak a harmadik részben derülne ki. A film szerintem inkább több embert eltántorít, s nem pedig bevonz az árnyvadászok világába.

Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy egy sorozattal megpróbálják feléleszteni a film után megmaradt hamvakat. A szereplőgárdával is egészen jól kibékültem. Hallottam, hogy 1-2 dolgon módosítanak, de ettől függetlenül nagy lelkesedéssel indítottam el az első részt. Aha, bár ne tettem volna. Nem elég, hogy az idős Dorothy-ból Clary legjobb barátnője lett, de még Valentine is Csernobilben bujkál. Katherine McNamara haja belesárgult az irigységbe, az tuti. Komolyan elnevettem magam a jeleneten, ahol sikítani próbált. A Lightwood tesók átmentek latinóba, de azzal mondjuk nincs baj, Matthew legalább jól néz ki.

Tudom, egyértelműen kivehető a szavaimból, hogy a könyv nyert. Titkolni sem tudom. :D Hiánypótlónak elmegy a sorozat, meg komédiának is, de semmiképpen nem veszem komolyan.

könyv - film - sorozat

95 – 0 – 5 

Ez persze csak az én véleményem, ti hogyan látjátok?

Lorelei

Sziasztok! Zsebi hívott ki a random szavak booktag kitöltésére, köszönöm szépen a jelölést! A megkérdezett személyek jól feladták nekem a leckét, lássuk is őket.

Tüske - Egy könyv, aminek a borítóján tüskék vannak.

Zsebitől kaptam a szót, így hozzá passzoló könyvet is választanék. (Ami nem az ACOTAR lesz! :D ) Rengetegszer ajánlgatta már nekem Tabitha Suzuma Forbiddenjét. Az idei TBR listámon szerepel, remélem, hogy én is a kedvenceim között tudhatom majd. Érdekes témát feszeget, amivel már jól indít. J

Olló – Egy könyv, amit legszívesebben darabokra vágtál volna egy ollóval.

Abstractelf segített ki a szóval. Hmm jól megfogtál az ollóval egyébként! Mindenesetre legyen Jesse Andrews: Me, Earl and the Dying Girl. Az elején még humorosnak és jópofának indult, de főszereplő olyan hamar még nem vált ellenségessé a szememben, mint itt. Éreztem, ahogy vagdossa lefelé az erkölcsi falamat. Tehát legszívesebben én is darabokra szaggattam volna.

Tavasz – Egy könyv, ami a tavaszt juttatja eszedbe.

Pveronika lepett meg a szóval. Nem volt nehéz választanom. Egyből Sarah J.Maas: A Court of Thorns and Roses című regénye jutott az eszembe. Valamiért a tündéreket alapból a tavasszal asszociálom, talán innen ered az egész. A pozitív oldalukat él a fejemben, így ha meglátom, hogy tündér, akkor virágok és a természet ugrik be. Ha innen nézzük, akkor pedig Tamlin udvara tökéletesen illik ide.

Öröm – Egy könyv, aminek megszerzése a legnagyobb örömöt okozta

Zsófi és Bea agyalta ki a szót. Néhány éve, karácsony előtt anyuék mondták, hogy írjak össze egy kívánságlistát. A nővérem beszólt, hogy rondán írtam, ezért kidobtam a cetlit a kukába. Szenteste viszont meglepett Becca Fitzpatrick Crescendójával, ami szerepelt a listán. Kiderült, hogy a könyvgyűlölő nővérem kihalászta a fecnit a szemetesből, besétált vele a könyvesboltba (egy számára ismeretlen helyre), hogy örömöt szerezzen vele. Sikerült. ;)

Béka – Egy könyv, amit elsőre taszított, de végül herceggé változott.

Meg sem lepődöm attól, hogy nővérem adta ezt a szót. Viszont a válasz egyértelmű. Rachel Gibson Szerelmi katasztrófák. A történet elején azt hittem, hogy a hajamat fogom tépni, de a végére nagyon megszerettem a szereplőket és a történetet egyaránt.

Szív – Egy könyv, aminek a címében szerepel a szív szó.

Anyutól is kértem egy szót. A leginkább ideillő könyv Zakály Viktóriától a Szívritmuszavar. Az egyik kedvencem, egyszerűen imádom a megfogalmazását, a stílusát, egyedi felépítését.

Domb – Egy könyv, ami hegyes-völgyes-dombos helyeken játszódik.

Aputól ered ez a szó. Moskát Anita Horgonyhely című regénye aztán tényleg játszódik tengeren és szárazföldön, dombos és sík vidéken egyaránt.

Könyv – Egy könyv, amiben valamelyik szereplő könyvrajongó.

Csodálkoztam, hogy nem ez a szó jutott mindenkinek először az eszébe. Andi barátnőmtől kaptam végül. :D Rainbow Rowell Fangirljében találkoztam az eddigi legelvetemültebb könyvrajongóval, Cath személyében. Tény, hogy rengeteg regényben találkozunk könyvmolyokkal. Számomra viszont a Cath által elindított Simon Snow lavina mutatja be leginkább, hogy mennyire túlbuzgók tudunk lenni.

Névnap – Egy könyv, amelynek írója ma ünnepli névnapját.

Ginewrától kaptam ezt a szót, mivel nekem is ma van a névnapom (Dóra). Ezért a Tükörlelkekre esett a választásom, hiszen a szerzője Papp Dóra. Boldog névnapot! J

Jelöltjeim Pveronika, Zsófi és Bea, ha szeretnétek, akkor töltsétek ki! J

Lorelei

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz a könyvre nézve.

ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 

Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY 

Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM 

Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!

Újabb chick lit könyv került a karmaim közé. Nagyon aggódtam, mert aki ismer, tudja, hogy ezeket a regényeket inkább filmként tudom elképzelni. Félek, hogy a főhős értelmetlen és a történet is bugyuta, csak mozivászonra való az egész. Még nem olvastam Rachel Gibsontól, de már évek óta figyeltem, ahogyan megjelennek a hokis sorozat kötetei. Eljött az idő, hogy kedvet kapjak hozzá! Most végre lehetőségem volt kideríteni, hogy az írónő melyik tábort erősíti.