Alice Broadway: Ink (Ink-trilógia #1)

by Lorelei február 26, 2019 0 megjegyzés 2019 Alice Broadway disztópia fantasy ifjúsági Ink-trilógia Maxim kiadó regény tetoválás

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják! 

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére? 

Alice Broadway könyvére –kicsit sem meglepő módon- a borítója miatt figyeltem fel. Majd egyre inkább elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon milyen módon épül be a tetoválások témája a regény történetébe? Összességében kissé ambivalens érzéseket tudhatok magam mögött, de lássuk is, hogy miért. 

Ahogyan a fülszöveg is írja, életed nagyon korai pillanatától fogva minden jelentőségteljes mozzanatodat valamilyen tetoválás formájában meg kell örökítened a bőrödön – legalább is, ha nem szeretnél a társadalomból kirekesztett és üldözött személlyé válni. Leora emberei szerint ugyanis a bőrödön hagyott nyomok elárulják mások számára, hogy te milyen ember is vagy/voltál valójában. Ha pedig mindezek alapján méltónak talál egy bizottság az öröklétre, akkor a bőrödet egy könyv formájában megőrizhetik az utódaid. Az életedet végiglapozva nem fognak elfelejteni. Mindeközben Saintstone kormányzója elszántan igyekszik felszámolni az üresbőrűek fenyegetését és kárhozatra ítélni mindazokat, akik segítették őket. 

Leora pont olyan élethelyzetekbe kerül, ami által megismerhetjük a társadalom működését. Elsőként édesapja sajnálatos halálával szembesülünk, ami végigkalauzol a könyvkötési és ítélethozatali folyamatokon. Mindeközben azt is végigkövethetjük, hogyan történik a szakmaválasztás. 

Megmondom őszintén nekem kicsit furcsa volt az alapfelállás. Azt hittem, hogy a tetoválások vagy valami mágikus úton jelennek meg a bőrön, vagy a kormány által kötelezően előírt mintákat kell magukra varratni. Nem hittem volna, hogy ők szabadon is megválaszthatják milyen koncepció alapján készítsék el a saját élettörténetüket. E mellett nekem az egész emlékezés kérdése kissé feleslegesen túlmisztifikált és mesterkéltnek hatott. Mármint miért felejtenéd el a szeretteidet a bőréből készült könyv nélkül? Szerintem semmivel sem mondott többet az illető történetéről és életéről a tetováláskönyv, mint mondjuk egy festmény/kép/családi anekdóták. 

Talán pont emiatt, de az egész üresbőrűek köré kialakított negativitás sem ütött akkorát. Milyen veszélyt hordoznak magukban azok, akiken nincs tetoválás? Nem látjuk, hogy mennyire jók vagy rosszak? Hiszen az igazságot ennél sokkal könnyebben is lehet manipulálni, tetoválások ide vagy oda. Sokkal nagyobb kockázatot jelentettek volna a társadalom számára, ha például veszettséget/járványt terjesztenek a simabőrűek nem is tudom én. 

Persze értem, hogy az írónő nagyon szépen be akarta mutatni a társadalmi diszkriminációt egy ilyen alternatív világon keresztül, csak az egész olyan, hogy is mondjam, komolytalanra sikerült? Túl ártatlannak és távolinak érzem a szereplőket, kiszámíthatónak és jól követhetőnek a csavarokat. Igazából az összes disztópia elem kliséit kimeríti, talán a szerelmi szál nem volt végre olyan hangsúlyos. 

A fentiek miatt nem hiszem, hogy folytatni fogom a sorozatot, lassan egy hónappal az olvasása után sem érzem a késztetést a második rész iránt. Sajnálom, a borító mindenesetre gyönyörű, sőt meg is ihletett és nemsokára hozok egy fanartot! 

Lorelei

A könyvet köszönöm szépen a Maximnak!